A káliumhiány (orvosi nevén: hypokalemia) egy olyan állapot, amikor a vér káliumszintje a normális alá csökken. A kálium egy létfontosságú ásványi anyag és elektrolit, amely nélkülözhetetlen a sejtek megfelelő működéséhez, különösen az ideg- és izomműködéshez, valamint a szívritmus szabályozásához. Már enyhe hiány is kellemetlen tüneteket okozhat, súlyos esetben pedig akár életveszélyes állapot is kialakulhat.
Ebben a cikkben bemutatjuk, mik a káliumhiány okai, tünetei, következményei és kezelési lehetőségei, valamint hasznos tanácsokat adunk a megelőzéshez.
Mi a kálium szerepe a szervezetben?
A kálium főként a sejtek belsejében található, és kulcsszerepe van:
-
az idegi ingerületvezetésben,
-
az izom-összehúzódásban (beleértve a szívizmot is),
-
a sav-bázis egyensúly fenntartásában,
-
a sejtek közötti folyadékegyensúly szabályozásában.
A normál vérkáliumszint:
3,5–5,0 mmol/l között van.
Hypokalemia esetén ez 3,5 mmol/l alá csökken.
Mi okozhat káliumhiányt?
A káliumszint csökkenésének többféle oka lehet, gyakran vesztés vagy csökkent bevitel áll a háttérben:
1. Fokozott káliumvesztés
-
Erős vagy tartós hasmenés, hányás
-
Vizelethajtó gyógyszerek (pl. furoszemid)
-
Hormonális betegségek (pl. Cushing-kór, Conn-szindróma)
-
Veseproblémák – fokozott káliumkiválasztás
-
Túlzott izzadás, hőség miatti folyadékvesztés
2. Nem megfelelő bevitel
-
Alacsony káliumtartalmú étrend
-
Hosszan tartó éhezés, koplalás
-
Alkoholizmus
3. Bizonyos gyógyszerek mellékhatása
-
Húgyhajtók
-
Kortikoszteroidok
-
Inzulin (nagy adagban)
-
Légzéstámogató béta-agonisták (pl. salbutamol)
A káliumhiány tünetei
A tünetek súlyossága függ attól, mennyire alacsony a káliumszint, és milyen gyorsan alakult ki a hiány.
Enyhe káliumhiány esetén:
-
Izomgyengeség
-
Fáradtság
-
Enyhe izomfájdalmak
-
Székrekedés
-
Fokozott szomjúság, gyakori vizelés
Középsúlyos-súlyos hiány esetén:
-
Izomgörcsök, izomremegés
-
Szívritmuszavarok (szabálytalan szívverés, szívdobogásérzés)
-
Légzési nehézségek (a rekeszizom működési zavara miatt)
-
Zavartság, koncentrációzavar
-
Súlyos esetben: eszméletvesztés, szívmegállás
Az EKG-vizsgálat már közepes hypokalemia esetén is mutathat eltérést (pl. lapos T-hullám, megnyúlt QT-intervallum).
Hogyan igazolható a káliumhiány?
A káliumhiány vérvétellel és vizeletvizsgálattal egyértelműen kimutatható. Az orvos jellemzően az alábbiakat vizsgálja:
-
Vér káliumszint
-
Vér pH-érték (savasodás esetén gyorsabb káliumvesztés)
-
Veseműködés (karbamid, kreatinin, GFR)
-
Hormonok – ha a háttérben endokrin betegség áll
A káliumhiány kezelése
A kezelés a hiány súlyosságától függ:
Enyhe esetben:
-
Káliumban gazdag étrend:
-
banán, narancs, sárgadinnye
-
paradicsom, burgonya, spenót
-
hüvelyesek (pl. lencse, bab)
-
avokádó, aszalt gyümölcsök
-
-
Táplálékkiegészítők – orvosi javaslatra, főként tabletta vagy pezsgőtabletta formájában
Középsúlyos-súlyos esetben:
-
Gyógyszeres káliumpótlás: kálium-klorid kapszula, infúzió
-
A kiváltó ok kezelése: pl. vizelethajtó cseréje káliumspórolóra
-
Rendszeres laborvizsgálat – a káliumszint ellenőrzésére
Fontos: soha ne kezdjünk önálló káliumpótlásba orvosi kontroll nélkül, mert a túlzott káliumbevitel is veszélyes lehet (hiperkalémia)!
A káliumhiány megelőzése
-
Kiegyensúlyozott étrend: fogyasszunk rendszeresen zöldséget, gyümölcsöt, főleg káliumban gazdagokat
-
Fokozott izzadás, sport vagy meleg idő esetén pótoljuk az elektrolitokat
-
Vizelethajtó szedésekor kérjük orvosunk tanácsát a pótlásról
-
Kerüljük a túlzott alkohol- és koffeinfogyasztást, mert fokozhatják a káliumvesztést
-
Rendszeresen ellenőriztessük vérképünket, főként krónikus betegség esetén
Összegzés
A káliumhiány egy látszólag egyszerű, ám komoly következményekkel járó elektrolit-zavar, amely érintheti az izmokat, az idegrendszert és különösen a szív működését. A gyengeség, görcsök, szívdobogás már korai jelek lehetnek. A hiány okainak feltárása és orvosi kezelése elengedhetetlen, különösen, ha vizelethajtót szedünk vagy hasmenéssel, hányással járó betegségben szenvedünk. A helyes étrend és az orvosi kontroll a legjobb eszköz a megelőzéshez. Ha bizonytalan vagy, fordulj háziorvosodhoz vagy kérj laborvizsgálatot!